Polcz-Csiszár Katalin vagyok, a képen a gyermekeimmel. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai karán végeztem több mint 10 éve, valamint közoktatás vezetői szakvizsgával is rendelkezem. A Csupacsoda Óvoda alapítója és fenntartójaként elmondhatom, hogy egyetlen dolog motivál, az, hogy a hozzánk járó gyermekek harmonikus fejlődéséhez és kiegyensúlyozottságához megteremtsük az ideális feltételeket. Legyenek boldogok, egészségesek és önmaguk, ez a legfontosabb.

 


Pedagógusaink: 


Szarka – Tamás Enikő vagyok. Lelkes óvodapedagógusként, óvodavezetőként és édesanyaként azon vagyok, hogy az óvoda minden szintű feltételei a lehető leginkább gyermekközpontúak legyenek. Úgy gondolom, egy óvodavezető, akkor végzi jól a munkáját, ha kiegyensúlyozott, sikerélményekben gazdag gyermekek, pedagógusok és dajkák, egy családként munkálkodnak nap, mint nap. Az elégedett szülők pedig nyugodtan bízzák ránk legféltettebb kincsüket a hét minden napján. Az én gyermekem is a Csupacsoda csapatát erősíti, így halmozottan motivált vagyok a munkám iránt. A gyermekek mindenek felett álló érdeke számomra azt jelenti, hogy – az életkori – és egyéni sajátosságok szerinti – differenciáláson túlmutató alapszükségleteknek rugalmasan tudjunk eleget tenni az óvodai napirendben. Ezekből is leginkább kiemelve az óriási mozgásigény kielégítését, amely szorosan összefügg az óvodai és iskolai sikerélményekkel. Gyermekcsoportban folytatott munkám során leginkább a gyermek belső motivációjára építek, így hatékonyan valósulhat meg az irányított tevékenységbe integrált játékos tanulás, tapasztalatszerzés. 2009-ben végeztem a Debreceni Egyetem óvodapedagógia szakán. Majd mesterdiplomát szereztem kora gyermekkor szakirányú neveléstudományi bölcsészként az ELTE PPK-n, és végül, de nem utolsó sorban a BME – n szereztem meg a közoktatási vezetői szakvizsgámat. Az óvoda szolgáltatásai között szerepel az általam tartott mozgásprogram, amely a csecsemőkori reflexmaradványok felülírásán keresztül hivatott megelőzni, illetve orvosolni a viselkedési- és/vagy tanulási zavarokat. A témában létrehoztam az ‘Óvó néni mindenkinek’ YouTube csatornámat , amelyhez Facebook és Instagram oldal is tartozik.

 


Horváthné Banizs Judit vagyok. A Felhőcske csoport óvónénije. Főiskolai tanulmányaimat Zsámbékon, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus szakán végeztem, 2004-ben. 5 éve – az óvoda nyitása óta – dolgozom az óvodában, ahol engem is elvarázsolt a hely és a meghitt, családias légkör. Óvodapedagógusként fontosnak tartom, hogy a gyermekeknek nyugodt, szeretetteljes légkört teremtsünk, melyben jól érzik magukat, valamint egyéni bánásmóddal és az eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével biztosítsuk egészséges, harmonikus fejlődésüket.

 


Benkő Zsófia vagyok, a Felhőcske csoport óvónénije 2017. májusa óta. Szeretem a gyerekeket. Úgy ahogy vannak. Minden egyes kisgyermek különleges és egyedi, amit a mindennapjaimban láthatok. Csodálatos feladat számomra, hogy szemem láttára nőnek, ügyesednek, tanulnak új dolgokat a világról. Ott lehetek nekik, mikor jó kedvűek és akkor is ha szomorúak. A gyerekek megtanítanak arra, hogy a világot az ő szemükkel lássuk, kis dolgoknak örüljünk, kíváncsiak és játékosak maradjunk. Kreativitással igyekszem kialakítani számukra a harmonikus légkört, környezetet, amiben szívesen játszanak. Szeretek énekelni nekik, alkotni velük, közösen felfedezni új dolgokat. Elfogadást és szeretetet kapnak tőlem, amit sokszorosan kapok tőlük vissza. “Zsófi néni, nagyon szeretlek, te vagy a legjobb barátom.” Számomra ez az elismerés.

 

 

 


Szalontai Mariann vagyok. Az előkészítő csoportban arra törekszünk, hogy a hozzánk járó gyermekeket  sok játékkal, szeretetteljes közegben segítsük az iskolára való felkészülésben. Az óvodában úgy foglalkozom a rám bízottakkal, ahogyan az én gyermekemmel szeretném, ha foglalkoznának. 

 

 

 

 


Csiszárné Dorosits Zsuzsanna vagyok, az előkészítő csoport pedagógusa. Szeretem a gyerekek társaságát. Tiszta lelkűek, nyitottak a világra és hihetetlenül lelkesek minden újra. Lenyűgöz a fejlődésük, ahogy napról napra többet értenek meg az élet dolgairól.

 

 

 

 


 

Koppány Zsófia ,, Szofi” vagyok, a Szivárvány csoport óvónénije. Számomra az óvodapedagógus pálya egy hivatás, élvezem a gyerekekkel töltött időt és a tőlük kapott hatalmas szeretetet. Célom, hogy munkám során megadjak mindent a gyerekeknek, ami a megfelelő testi, értelmi és érzelmi fejlődésükhöz elengedhetetlen.

 

 

 

 

 


Szabó Barbara vagyok (Barbi nèni/Barbi) a Szivárvány csoport óvó nénije. A Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem meg az óvodapedagógusi diplomámat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekek szeretetteljes légkörben töltsék a mindennapokat – és egy olyan helyen, ami biztonságot nyújt számukra. Óvó néniként arra törekszem, hogy minden gyermek ,egyéni-differenciált bánásmódban részesüljön, az életkori sajátosságok figyelembevételével.

 

 

 

 


Segítő munkatársaink:


Ujvári Leila vagyok, gyógypedagógiai asszisztensként segítem az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek beilleszkedését a csoportba. Sajátos igényeiket figyelembe véve a gyógypedagógusokkal, óvónőkkel együttműködve igyekszem megteremteni számukra a protetikus környezetet, fejleszteni a társas kommunikációjukat, segíteni őket a szocializációs nehézségeik és a mindennapos problémáik leküzdésében. Türelemmel, odafigyeléssel, szeretettel, biztonságot nyújtó környezetet igyekszünk teremteni számukra.

 

 

 


Prekovics Béláné, Betti néni vagyok. Budapesten élek és dolgozom. A műszaki rajz szakma mellett elvégeztem a dajka képzőt, a Bázis oktatói központban. Közel 9 éve dolgozom dajkaként. Szeretem ezt a munkám, meg van benne a mindennapi kihívás. Jelenleg három éve dolgozom a Csupacsoda Óvodában.  

 

 

 


Sörösné Bangó Anita vagyok. 2o19-ben adódott az a lehetőség, hogy elvégezzem a dajka tanfolyamot. Mivel nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is nagyon szívesen vállaltam ezt a munkakört. Mindent megteszek azért, hogy nagyon jól érezzék magukat itt nálunk. Igyekszem ebben is segíteni az óvónők munkáját.

 

 

 

 

 


Jugl-Pető Krisztina vagyok, 2020. Szeptember 1-től bővítem a Csupacsoda Óvoda csapatát, mint a Szivárvány csoport dajkája. Két kisgyermek édesanyjaként otthon érzem magam a gyerekek közt. Igyekszem a gyerekek mindennapjait otthonosabbá varázsolni munkám során.

 

 

 

 


Segítő szakembereink:


Dobrovodszky Anikó vagyok, értelmileg akadályozottak szakos gyógypedagógus, DSZIT terapeuta. Körülbelül két éve élek Budapesten, tanulmányaim egy részét Pécsen végeztem, és a korai fejlesztésben szerzett tapasztalataimat is ott szereztem. Az Ayres, vagy szenzoros integrációs terápiát leginkább mozgásterápiaként szokták bemutatni, de meggyőződésem, hogy sokkal több annál. Azt ma már nem vonjuk kétségbe, hogy a mozgás fejlődése nagyon nagy szerepet játszik az értelmi képességeink fejlődésében. Ezért ha a mozgásban elakadás, vagy meglassúbbodás jelentkezik, akkor várható, hogy ez az értelmi képességek fejlődésében is megmutatkozik majd. Ami ehhez képest a DSZIT-ben fontos, hogy abban hiszünk, hogy a gyerekek saját nehézségeiket ösztönösen felismerik, és önmaguk is keresik a gyógyulás útját. Ha hagyunk elég időt, teret, ha bíztatást, megfelelő körülményeket és motivációt teremtünk, akkor sérüléseiket megpróbálják maguk korrigálni. Nyilvánvalóan nem lehet ezt mindenfajta nehézségnél általánosságban alkalmazni, de ez a terápia elején hamar kiderül, olyankor más módszerhez nyúlunk. A foglalkozásaim során elsősorban a tiszta kapcsolódásra törekszem. Arra, hogy az a kisgyerek, aki velem játszik, a lehető legteljesebben megismerhesse, megélhesse, megszerethesse önmagát. Ennek érdekében átrendezhetjük a teret, újra írhatjuk a meséket, átalakíthatjuk a gondolatainkat, kipróbálhatunk veszélyes(nek tűnő) helyzeteket. Szabad hangosnak lenni és mezítláb játszani, titkokat megosztani és csendben maradni. Szabad sírni, segítséget kérni, nemet mondani, szabad akár morcos önmagukat is adni. Persze nevetni sem tilos Az önmaguk tempójában és választása szerint megélt mozgásos és szenzoros (érzékszervi) megtapasztalások jelentik a fejlesztést magát. Azt tapasztalom, hogy ez a fajta fejlődés gyakran picit lassabb és finomabb, kevésbé látványos, ugyanakkor sokkal intenzívebb élmény a gyerekeknek, és hosszú távon stabilabb tudást ad nekik.