Polcz-Csiszár Katalin és kislánya

Polcz-Csiszár Katalin vagyok, a képen a nagyobbik “kislányom” és én. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai karán végeztem több mint 10 éve, valamint közoktatás vezetői szakvizsgám is van. A Csupacsoda Óvoda vezetőjeként elmondhatom, hogy egyetlen dolog motivál, az, hogy a hozzánk járó gyermekek harmonikus fejlődéséhez és kiegyensúlyozottságához megteremtsük az ideális feltételeket. Legyenek boldogok egészségesek és önmaguk, ez a legfontosabb.


Pedagógusaink: 


Bogoly Orsolya vagyok. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai karán végeztem óvodapedagógusként 2004-ben,  azóta óvónőként foglalkozom a rám bízott gyermekekkel. 2010-ben közoktatás vezetői szakvizsgát szereztem. A gyermekek őszintesége, az újra való rácsodálkozásuk, fantáziájuk és az, hogy minden gyermek egy egyéniség teszik számomra vonzóvá az óvodapedagógusi pályát. Nincs olyan nap, hogy ne tanulnánk egymástól valami újat.

 

 


Horváthné Banizs Judit vagyok. A Felhőcske csoport óvónénije. Főiskolai tanulmányaimat Zsámbékon, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus szakán végeztem, 2004-ben. 5 éve – az óvoda nyitása óta – dolgozom az óvodában, ahol engem is elvarázsolt a hely és a meghitt, családias légkör. Óvodapedagógusként fontosnak tartom, hogy a gyermekeknek nyugodt, szeretetteljes légkört teremtsünk, melyben jól érzik magukat, valamint egyéni bánásmóddal és az eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével biztosítsuk egészséges, harmonikus fejlődésüket.

 


Benkő Zsófia vagyok, a Felhőcske csoport óvónénije 2017. májusa óta. Szeretem a gyerekeket. Úgy ahogy vannak. Minden egyes kisgyermek különleges és egyedi, amit a mindennapjaimban láthatok. Csodálatos feladat számomra, hogy szemem láttára nőnek, ügyesednek, tanulnak új dolgokat a világról. Ott lehetek nekik, mikor jó kedvűek és akkor is ha szomorúak. A gyerekek megtanítanak arra, hogy a világot az ő szemükkel lássuk, kis dolgoknak örüljünk, kíváncsiak és játékosak maradjunk. Kreativitással igyekszem kialakítani számukra a harmonikus légkört, környezetet, amiben szívesen játszanak. Szeretek énekelni nekik, alkotni velük, közösen felfedezni új dolgokat. Elfogadást és szeretetet kapnak tőlem, amit sokszorosan kapok tőlük vissza. “Zsófi néni, nagyon szeretlek, te vagy a legjobb barátom.” Számomra ez az elismerés.


Szalontai Mariann vagyok. Az előkészítő csoportban arra törekszünk, hogy a hozzánk járó gyermekeket  sok játékkal, szeretetteljes közegben segítsük az iskolára való felkészülésben. Az óvodában úgy foglalkozom a rám bízottakkal, ahogyan az én gyermekemmel szeretném, ha foglalkoznának. 

 

 

 

 

 


Csiszárné Dorosits Zsuzsanna vagyok, az előkészítő csoport pedagógusa. Szeretem a gyerekek társaságát. Tiszta lelkűek, nyitottak a világra és hihetetlenül lelkesek minden újra. Lenyűgöz a fejlődésük, ahogy napról napra többet értenek meg az élet dolgairól.

 

 

 

 


Koppány Zsófia ,, Szofi” vagyok, a Szivárvány csoport óvónénije. Számomra az óvodapedagógus pálya egy hivatás, élvezem a gyerekekkel töltött időt és a tőlük kapott hatalmas szeretetet. Célom, hogy munkám során megadjak mindent a gyerekeknek, ami a megfelelő testi, értelmi és érzelmi fejlődésükhöz elengedhetetlen.


Veres Zsófia vagyok, a Szivárvány csoport óvónénije. Nagyon szeretem a hivatásomat.  Fontosnak tartom, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az óvodában, kapják meg a szeretetet, biztonságot, odafigyelést. Arra törekszem, hogy minden gyermek életkorának, egyéniségének megfelelő, differenciált fejlesztést kapjon, segítsem őket önmaguk és a világ megismerésében.  


Segítő munkatársaink:


Prekovics Béláné, Betti néni vagyok. Budapesten élek és dolgozom. A műszaki rajz szakma mellett elvégeztem a dajka képzőt, a Bázis oktatói központban. Közel 9 éve dolgozom dajkaként. Szeretem ezt a munkám, meg van benne a mindennapi kihívás. Jelenleg két éve dolgozom a Csupacsoda Óvodában.  

 

 

 


Blága Tünde vagyok. Igyekszem segíteni mindenben az óvónők munkáját, gyakran kérik a segítségemet különböző használati tárgyak megvarrásához, melyet örömmel teljesítek. Úgy érzem, türelmem és szeretetem a gyerekek felé mindenképpen viszonzásra talál.


Sörösné Bangó Anita vagyok. 2o19-ben adódott az a lehetőség, hogy elvégezzem a dajka tanfolyamot. Mivel nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is nagyon szívesen vállaltam ezt a munkakört. Mindent megteszek azért, hogy nagyon jól érezzék magukat itt nálunk. Igyekszem ebben is segíteni az óvónők munkáját.


Segítő szakembereink:


hargitai

„Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. … Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadnak.” (Kosztolányi Dezső)

Hargitai Katalin vagyok. (Gyógypedagógus, logopédus, speciális pedagógia szakos tanár.) Több mint 30 éve foglalkozom a beszélt és írott anyanyelv elsajátításának törvényszerűségeivel, módszereivel, szenzitív életszakaszaival, valamint a tanítás-tanulás tipikus és atipikus folyamataival, és több mint 30 éve tanítok gyerekeket beszélni, olvasni, írni, számolni. A gyermeknek joga van megtanulni mindezt. A felnőttek felelőssége, hogy élhet-e, tud-e élni ezzel a jogával.


Dobrovodszky Anikó vagyok, értelmileg akadályozottak szakos gyógypedagógus, DSZIT terapeuta. Körülbelül két éve élek Budapesten, tanulmányaim egy részét Pécsen végeztem, és a korai fejlesztésben szerzett tapasztalataimat is ott szereztem. Az Ayres, vagy szenzoros integrációs terápiát leginkább mozgásterápiaként szokták bemutatni, de meggyőződésem, hogy sokkal több annál. Azt ma már nem vonjuk kétségbe, hogy a mozgás fejlődése nagyon nagy szerepet játszik az értelmi képességeink fejlődésében. Ezért ha a mozgásban elakadás, vagy meglassúbbodás jelentkezik, akkor várható, hogy ez az értelmi képességek fejlődésében is megmutatkozik majd. Ami ehhez képest a DSZIT-ben fontos, hogy abban hiszünk, hogy a gyerekek saját nehézségeiket ösztönösen felismerik, és önmaguk is keresik a gyógyulás útját. Ha hagyunk elég időt, teret, ha bíztatást, megfelelő körülményeket és motivációt teremtünk, akkor sérüléseiket megpróbálják maguk korrigálni. Nyilvánvalóan nem lehet ezt mindenfajta nehézségnél általánosságban alkalmazni, de ez a terápia elején hamar kiderül, olyankor más módszerhez nyúlunk. A foglalkozásaim során elsősorban a tiszta kapcsolódásra törekszem. Arra, hogy az a kisgyerek, aki velem játszik, a lehető legteljesebben megismerhesse, megélhesse, megszerethesse önmagát. Ennek érdekében átrendezhetjük a teret, újra írhatjuk a meséket, átalakíthatjuk a gondolatainkat, kipróbálhatunk veszélyes(nek tűnő) helyzeteket. Szabad hangosnak lenni és mezítláb játszani, titkokat megosztani és csendben maradni. Szabad sírni, segítséget kérni, nemet mondani, szabad akár morcos önmagukat is adni. Persze nevetni sem tilos Az önmaguk tempójában és választása szerint megélt mozgásos és szenzoros (érzékszervi) megtapasztalások jelentik a fejlesztést magát. Azt tapasztalom, hogy ez a fajta fejlődés gyakran picit lassabb és finomabb, kevésbé látványos, ugyanakkor sokkal intenzívebb élmény a gyerekeknek, és hosszú távon stabilabb tudást ad nekik.